Az élet 30 után megváltozik

→ Rendezni szeretné a szekrényét? Letöltés ingyenes SZEKRÉNYTERVEZŐ!

A szövegek nem győznek arról, hogy az élet 30 éves kor után kezdődik, mert nem kezdődik, csak változik. Nem győznek meg a szövegek arról, hogy 30 után már csak élvezni kezded az életet, érett vagy, ezért ésszerű döntéseket hozol, anyagilag jó helyzetben vagy, így végre megengedheted magadnak, hogy klubba menj, előzetes otthoni edzés nélkül. Nem győznek meg a szövegek arról sem, hogy 30 után ez csak szex, mert a férfi teljes nemi érettséget ér el, egy nő pedig ebben a korban eléri formájának csúcsát.

Harmincas vagyok, és bár még mindig azt gondolom, hogy 25 éves vagyok, sok minden megváltozott bennem. Nem a sajnos megjelenő ráncokra vagy a bőrre, amely egy álmatlan éjszaka után nem nyeri olyan gyorsan a frissességet. Oké, erről is egy kicsit. De a fő szempontom az, hogy harmincas éveiben megváltozik az a prizma, amelyen keresztül a világot nézed. Már nem olyan naiv, színes, őrült, de kiegyensúlyozottabb, visszafogottabb, nyugodtabb.

Már nem számít, hogy a hétvégén én leszek az utolsó árva, aki otthon töltöm a szüleimmel, mert a legtöbb hétvége ilyen, csak a szülők helyett a saját családom van. Nem kell többé a klubba járnom, hogy rendeljek egy sor kék kamikázát, és egyenként igyam meg, mielőtt a táncparkettre megyek, hajlítva, mint az őz a kifutón. Engem egyáltalán nem szórakoztat, a zene túl hangos, nincs ülőhely, és nincsenek olyan emberek a közelben. Túl fiatal, túl zajos, túl öltözött. Nekem egyáltalán nem felelnek meg, vagy fordítva, már kinőttem belőlük.

Nincs szükségem arra, hogy leleplezzem azt a testet, amelyet korábban szerettem felfedni, éppen ellenkezőleg, "otthon" érzem magam, amikor be kell takarni. Egy ponton valahogy hülyeség lett ennyire peckes lenni. Teljesen elfelejtettem, mi is a csipke, a tangák és a fűző. A kényelem számít mindenekelőtt, majd a klasszikusok.

30 után végre meghallgatom magam, elengedem azt a rivalizálást, amelyet korábban éltem, nem futok sehova és nem sietek, várhatok, és könnyebben engedek. Megengedem magamnak, hogy elengedjem és beismerjem a vereségemet, amelyet korábban képtelen voltam elfogadni. Nem teszek semmit magam ellen, nem erőltetem magam, nem próbálok mindenkinek kedvemre válni, körülöttem, nem egyezek a csoporttal, és ami a legfontosabb: nem tudok.