Óvatos hallgatás - hogyan lehet hatékonyan megtanulni?

A beszélgetés alatt hallgat.

  • Értesíti a beszélgetőtársat, hogy állandóan hallgat: bólogatnak a fejükkel, olyan hangokat adnak ki, mint: mhm, mhm, yhm, yhm stb..

  • Nem probléma megismételni azt, amit a beszélgetőpartner most mondott. Kifejezésekkel világossá teszi, pl. Várjon, hadd győződjön meg arról, hogy jól értettem-e, ezt mondja

  • De vajon a hallgatás, a bólogatás és az információk megismétlése benyomást kelt-e a beszélgetőtársban? figyelmesen hallgatva. Nem feltétlenül. Pontosan követheti a fenti 3 pontot, de egyáltalán nem vehet részt a vitában.

    Aki figyelmes hallgató?

    Mivel a figyelmes hallgatás képessége valami több, mi jellemzi a jó hallgatót?

    1. A jó hallgató nem mindig hallgat hallgatás közben. Előfordul, hogy finoman megáll, leggyakrabban akkor, amikor kérdezni akar valamit. Ezek a kérdések alááshatják a beszélgetőpartner szavait, de nem a kritikáról szól, hanem arról, hogy lehetővé teszi-e a beszélgetőtársnak, hogy más szempontból nézze meg a kérdést. Ne feledje, hogy két ember közötti beszélgetésnek nem szabad monológnak lennie, akkor hiányosnak tekintik.

    2. A hallgatás tudása egyben a hajlandóság is a beszélgetésre. A jó hallgató nem hallgat figyelmesen ránk, csak azért, mert minden hibát szemrehányni akar, minden érvnek talál kontrát, csak a válasz érdekli. A jó hallgatás miatt a beszélgetőpartnere semmilyen módon nem érzi támadásnak. Nem érvek tükrözéséről van szó.

    3. A beszélgetőtárs számít a hallgató empátiájára is. Azt akarjuk, hogy megértsen minket, megpróbálja magát helyzetünkbe állítani. Nem akarjuk, hogy valaki előre megítéljen minket, vagy egyáltalán nem utal az érzéseinkre, mintha egyáltalán nem lennének jelen.

    Szokás 5. Coveya és gondos hallgatás

    Stephen Covey a 7-es bestsellerben a hatékony viselkedés szokásaiból az 5. szokásban azt mondja: Először próbáld megérteni, majd értsd meg.

    Ez a szokás elválaszthatatlanul összekapcsolódik a jó cselekedet képességével, figyelmesen hallgatva. Lehetetlen megérteni valakit anélkül, hogy időt szánna rá, hogy meghallgassa. A jó hallgató ezután ennek a szokásnak az ápolásával közelebb kerül a hatékonysághoz.

    Óvatos hallgatás - tanulás

    Mit kell tenni figyelmesen hallgatni?

    Először is, a hallgató megpróbálja megteremteni a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy a beszélgetőpartner elég biztonságban érezze magát, hogy az adott kérdésről való beszélgetés ne okozzon problémát számára. A más emberekkel teli szoba, a zsúfolt kávézó vagy a közlekedési eszköz nem mindig a legjobb hely a beszélgetésre. Lehet, hogy túlterheltnek érzed magad, úgy érezheted, mintha mindenki hallgatna, így ez határozottan nem segít egy hatékony, eredményes beszélgetésben.

    A hallgató megszabadul minden zavaró tényezőtől - kikapcsolja a számítógépet, nem játszik a telefonnal, nem fogja szorosan a kezéhez, becsukja az ajtót, kikapcsolja a hangokat és az értesítéseket. Biztosítja, hogy a beszélgetőtársat semmi ne zavarja, nem fogja magát lényegtelennek érezni, nem lesz az a benyomása, hogy a hallgató gondolatai teljesen más helyen vannak.

    A jó hallgató nem mutatja egyértelműen türelmetlenségét, idegenként nem pillant idegesen az órájára, nem kopogtat körmeivel az asztallapon, nem kér rövidséget. Mivel van ideje beszélgetni, elég ideje van arra, hogy sietség nélkül és türelemmel hallgassa meg a beszélgetőtársat.

    A hallgató tudja, hogy a beszélgetés nem monológ, ezért kérdéseket tesz fel, ügyelve arra, hogy jól megértse a helyzetet. Ha van valami, amit nem ért, azonnal közli, hogy minden világos és olvasható legyen.

    A figyelmes hallgató empatikus. El tudja képzelni magát a beszélgetőtárs helyén, "beszállni a cipőjébe ", megérteni indítékait, ugyanakkor kifejezi véleményét, nem úgy tesz, mintha mindennel egyetértene, ha nem.

    A jó hallgató természetesen nem ért egyet a beszélgetőtárssal, de emiatt nem érzi magát jobbnak, bölcsebbnek, kulturális módon közli a véleményét, megengedi magának, hogy a beszélgetőpartnernek eltérő nézetei lehetnek, tiszteli őket.

    A hallgató gyakran egészen más megvilágításban látja a kérdést, újat jelent a beszélgetőtárs számára. Ennek köszönhetően alternatív megoldásokat tud mutatni neki a problémára, segít másképp szemlélni az ügyet, ennek köszönhetően segíthet annak sikeres lezárásában.

    Ha figyelmesen hallgatunk, odafigyelünk arra is, hogyan viselkedik a beszélgetőpartner, ideges-e, remeg-e a hangja, vagy esetleg nagyon ideges. Akkor pontosan megérthetik azokat az érzelmeket, amelyek a beszélgetőtársat kísérik. A hallgató nemcsak hallgat, hanem megfigyel és következtetéseket von le.

    Figyelmesen hallgatni nem könnyű és némi munkát igényel. Nem mindenki ismeri ezt a művészetet, de ha megismerik annak titkait, akkor egyszerűen megtanulhatják. Lehetséges. Ez nemcsak a rokonokkal való kapcsolattartásban segít, hanem a felügyelővel vagy a kollégákkal is.