A munkavállaló pihenőideje - mekkora?

Az Art. A munka törvénykönyve 14. cikkének értelmében a pihenéshez való jog az alkalmazottak alapvető jogai közé tartozik. Végrehajtását a munkaidőre, a nem munkanapokra és az ünnepekre vonatkozó rendelkezések támogatják. A jogalkotó által e téren bevezetett egyik részletes megoldás az, hogy a munkaviszony alatt foglalkoztatottakat ún pihenőidő. Mik ezek és mennyi munkavállalói pihenőidő? Az alábbiakban válaszolunk.

A pihenési rendelkezések célja

A pihenőidőre vonatkozó rendelkezések fő célja a munkavállaló gyógyulásának lehetővé tétele. Szorosan kapcsolódik a biztonságos munkakörülmények biztosításának kérdéséhez is. Tágabb értelemben a pihenőidő a munkától való szabadidő, amely lehetővé teszi a munkavállaló társadalmi önmegvalósítását.

Minimális napi pihenés

Az Art. A Munka Törvénykönyve 132. cikkének (1) bekezdése szerint a munkavállaló minden nap legalább 11 órányi megszakítás nélküli pihenésre jogosult. Kivételként a kódex a művészetben. 132. § (2) bekezdés (1) bekezdés kizárja ezt a jogot azon munkavállalók vonatkozásában, akik a munkáltató nevében irányítják a munkahelyet. Az ebbe a kategóriába tartozó alkalmazottaknak - a munkahely szervezeti felépítésének legfelső szintjén betöltött helyzetükből adódóan - lehetőségük van arra, hogy önállóan kezeljék saját munkaidejüket, ezért maguk dönthetik el, mennyi ideig dolgoznak minden nap..

1. példa.

A munkavállalót a munkaidő-rendszer keretében alkalmazzák, amelyben hétfőtől péntekig, minden nap 7.00 és 15.00 óra között végzi a munkát. A leírt feltételek mellett a munkavállalót minden nap legalább 11 órás megszakítás nélküli pihenőidővel látják el: munkanapokon napi 16 óra (24 óra - 8 óra munka = 16 óra pihenés).

A Munka Törvénykönyve különleges rendelkezései, amelyek az Art. A 132. § 2. bekezdésének 2. pontja és a 3. § a mentési művelet végrehajtásának szükségességére vonatkozik az emberi élet vagy egészség védelme, a vagyon vagy a környezet védelme vagy a meghibásodás megszüntetése érdekében. A mentési műveletben részt vevő alkalmazottaknak - amíg az akció folyamatban van - a munkáltatónak nem kell minden nap a fent említett 11 óra megszakítás nélküli pihenést biztosítania. A cselekvés befejezése után azonban a munkavállaló egyenértékű pihenőidőre jogosult egy adott elszámolási időszakban.

Lásd még

  • A munkanapok között pihenjen az előírásokban
  • Egyenértékű pihenőidő - hogyan lehet kompenzálni a megsértését?

Minimális heti pihenés

Az Art. A Munka Törvénykönyve 133. cikkének (1) bekezdése szerint a munkavállaló minden héten legalább 35 órányi megszakítás nélküli pihenésre jogosult, ebből legalább 11 óra megszakítás nélküli napi pihenés. Ennek a pihenőnek vasárnapra kell esnie, 24 egymást követő órának tekintve, aznap 6.00 órától kezdődően, hacsak más időpontot nem állapodtak meg a munkáltatóval. Engedélyezett vasárnapi munka esetén a többi a vasárnaptól eltérő napra eshet (a Munka Törvénykönyve 133. cikkének 3. és 4. pontja).

2. példa.

Az 1. példában említett munkarendszerben alkalmazott munkavállaló (hétfőtől péntekig 7: 00-15: 00 között) ebben a rendszerben 35 órás pihenőidőt biztosít, amely vasárnap (24 óra) és szombaton (24 óra) esik. . Jelen esetben a megszakítás nélküli pihenés tényleges időtartama 48 óra.

Az Art. A Munka Törvénykönyve 133. cikkének (2) bekezdése szerint mentési művelet végrehajtásának szükségessége az emberi élet vagy egészség védelme, a vagyon vagy a környezet védelme vagy a meghibásodás megszüntetése érdekében, valamint abban az esetben, ha a munkavállaló megváltoztatja a munkaidejét egy másik műszakba történő áthelyezése kapcsán, az elfogadott ütemezés szerint munkaidő, a heti megszakítás nélküli pihenés tartalmazhat rövidebb óraszámot, de nem lehet kevesebb, mint 24 óra.

3. példa.

Az 1. és 2. példában leírt munkaidő-rendszerben alkalmazott alkalmazottat a munkáltató szombaton javítási munkákra hívta fel. A munkálatok 11.00-tól 24.00-ig tartottak. Aztán az alkalmazottnak egész vasárnap szabadnapja volt. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató biztosította a munkavállaló számára a minimális pihenőidőt, amely a vizsgált körülmények között (üzemzavar-elhárítás) 24 óra volt..  A munkavállaló számára legalább 11 órás napi pihenő és 35 órás heti pihenőidő biztosításának szükségességét nemcsak a munkavállaló munkaidő-beosztásának meghatározásakor kell figyelembe venni, hanem a túlórázásra való utasítást is..

A munkavállaló pihenőideje és az ügyelet

A Munka Törvénykönyvének 1515. cikke előírja, hogy az a kötelesség, hogy a munkavállaló készen álljon a munkaszerződés alapján végzett munkára a szokásos munkaidőn kívül a munkahelyen vagy a munkáltató által kijelölt más helyen. Az ügyeleti idő nem számít bele a munkaidőbe, ha a munkavállaló az ügyeleti idő alatt nem dolgozott. Az ügyeleti idő azonban nem sértheti a munkavállaló azon jogát, hogy igénybe vegye a fent említett pihenőidőket.

4. példa.

A munkavállaló a hatályos munkaidő-beosztás szerint hétfőtől péntekig napi 8 órában dolgozik. Ilyen körülmények között a munkáltató annak betartása érdekében, hogy minden nap legalább 11 órás pihenőt biztosítson a munkavállalónak, utasíthatja a munkavállalót, hogy munkanapokon legfeljebb 5 órát legyen szolgálatban (24 óra - 8 óra munka - 5 óra ügyelet = 11 óra pihenés).

Külön szabályok az egyenértékű munkaidő rendszerére vonatkozóan

Az Art. A Munka Törvénykönyve 135. cikkének (1) bekezdése szerint az egyenértékű munkaidő rendszere abból áll, hogy bizonyos napokon meghosszabbítja a napi munkaidőt, és kiegyenlíti azt egy rövidebb napi munkaidővel más napokon vagy munkaszüneti napokon (egyes napokon a munkavállaló 8 óránál hosszabb ideig dolgozik, más napokon 8 óránál kevesebb munkával vagy szabadnapokkal kompenzálja).

A berendezések felügyeletét magában foglaló vagy a részleges munkakészséggel összefüggő munkák esetében egyenértékű munkaidő-rendszer alkalmazható, amelyben megengedett a napi munkaidő 16 órára történő meghosszabbítása (a Munka Törvénykönyve 136. cikkének (1) bekezdése). A vagyon őrzése vagy az emberek védelme, valamint a vállalati tűzoltóságok és a vállalati sürgősségi szolgálatok alkalmazottai vonatkozásában azonban megengedett 24 óráig meghosszabbítani (a Munka Törvénykönyvének 137. cikke). Az ekvivalens munkaidő-rendszer alkalmazásának ezekben a különleges eseteiben a munkáltató nem köteles a munkavállalót minden nap megszakítás nélküli 11 órás pihenőidővel biztosítani a Kbt. A Munka Törvénykönyve 132. §-a. Itt egy másik szabály vonatkozik, amelyet az Art. A Vámkódex 136. §-a, amely szerint a munkavállaló a meghosszabbított napi órákban végzett minden egyes munkaidő után azonnal pihenésre jogosult, legalább a ledolgozott órák számával megegyező ideig. Ettől függetlenül a munkavállalót az Art. A kódex 133. cikke.

5. példa.

Az ingatlan őrzésére alkalmazott alkalmazott, a vonatkozó munkaidő-beosztás szerint, 24 órára meghosszabbított napi munkaidőben végez munkát: hétfőn 7.00-tól kedden 7.00-ig. Ezért ennek a munkának a befejezése után, vagyis kedden 7.00-tól kezdődően a munkavállalót legalább 24 órás pihenéssel kell ellátni..  A bíróságok ítélkezési gyakorlatában a munkavállaló jogainak problémáját vették figyelembe abban az esetben, ha a munkáltató elmulasztotta a pihenőidőt. A Legfelsőbb Bíróság a 2009. augusztus 1-jei PK 22/09. Sz. III. Sz. Ítéletében kimondta, hogy a munkavállaló számára az Art. 132. és művészet. A Munka Törvénykönyve 133. cikkének értelmében sem pótlólagos díjazásra, sem a fel nem használt pihenőórák számával megegyező szabadidő biztosítására nincs igénye. A munkavállaló nem jogosult kiegészítő díjazásra, mivel a javadalmazáshoz való jog csak az elvégzett munkáért jár, és annak elvégzéséért, amikor azt nem végzik el, csak akkor, ha egy speciális rendelkezés úgy rendelkezik (a Munka Törvénykönyve 80. cikke). Ezért, figyelembe véve, hogy a pihenőidő elmaradásáért szankciók kérdését a munkajog rendelkezései nem szabályozzák, a Bíróság úgy határozott, hogy e tekintetben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni (a Munka Törvénykönyvének 300. cikke). Ezért abban az esetben, ha a munkavállaló ebben a tekintetben anyagi kárt szenved, kártérítést követelhet a Kbt. 471. §-a szerinti kötelezettség (a kötelezettség elmulasztásából vagy nem megfelelő teljesítéséből eredő károk helyreállításának kötelezettsége), nem vagyoni kár esetén pedig - a Kbt. 23. és művészet. A Munka Törvénykönyve 24. cikke (személyes jogok megsértése, ideértve a pénzbeli kártérítés követelésének jogát is). A munkavállaló számára a törvényben előírt pihenőidő biztosítása nem nehéz, ha a munkaadó egyszerű munkaidő-szervezési módszereket alkalmaz, például az alapvető munkaidő-rendszert (napi 8 óra, ötnapos munkahéten belül). Nagyobb kihívás a megbeszélt törvényi követelményeknek való megfelelés komplexebb megoldások, például az egyenértékű munkaidő rendszerének alkalmazásakor, amelyben a munkavállaló munkaidő-beosztása eltérő napok számát írhatja elő egyes napokon. Javasoljuk: A munkavállaló jogait, akik megváltoztatják a munkaviszonyt, jogszabályok szabályozzák-e??