Hogyan motiválja magát?

Egy hónappal ezelőtt elkezdtem kocogni, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor szeptember elején futok egy 5 km-es távot. Úgy gondoltam, hogy jó alkalom olyan témáról írni, amelyet már régóta kérdezel tőlem. Írjon arról, hogyan motiválja magát.

Anyám azt mondta nekem, hogy kicsi koromban utáltam járni. Más gyerekek szaladgáltak a parkban, én inkább babakocsiban álltam. Érdekes, de lusta. És ez van a mai napig. Nem szeretek sétálni, nemhogy futni. És mégis, egy hónappal ezelőtt elkezdtem kocogni, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor szeptember elején futok egy 5 ezer futást. Nem voltam hajlandó írni arról, hogyan motiválhatom magam, mert számomra úgy tűnt, hogy semmi újat nem lehet erről írni. És továbbra is egyetértek ezzel az állítással!

Mert én, kedvesem, nem hiszek a motivációban.

Hiszek a rutinban és a szokásban.

Hiszek abban, hogy felelősséget vállalok döntéseimért.

Hiszek a következetességben.

Belső motiváció és az áramlás állapota

A motiváció kívülről és belülről egyaránt jöhet - ez egy ismert felosztás. Belső motiváció akkor fordul elő, amikor cselekedeteink motívumai "a mélyből " áradnak, amikor természetesen szeretnénk tenni valamit, mert például egyszerűen szeretjük, például szeretünk habcsókot enni futás helyett, vagy új ruhát szeretnénk venni a szekrény rendbetétele helyett. . Ugye egyszerű? :) Külső motiváció akkor fordul elő, amikor az a célunk, hogy jutalmat nyerjünk vagy elkerüljük a büntetést.

Mindkét típusú motiváció jó, ha tudatosan használjuk őket. Állítólag a belső motiváció hatékonyabb, mert azt csinálva, amit szeretünk, sokkal nagyobb esélyünk van az ún.. folyam vagy buzgalom (bővebben lengyelül) - az a állapot, amikor "teljesen belemerülünk a feladatba" - az a pillanat, amikor nem kell abszolút motívumokat keresnünk a feladathoz. Ismered ezt az állapotot?

Akarom ahelyett, hogy muszáj

Hasonlóképpen, gyakran hangsúlyozzák a különbséget a kívánás és a hangsúlyozás között. Érzed őt? Leggyakrabban belső motivációval akarok társulni, és külsőnek kell lennem. Ez azonban nem minden olyan nyilvánvaló és egyszerű. Érdemes alaposabban megvizsgálni motívumainkat. Visszatérve a példámra a futással. Futni akarok az állapotom (belső motiváció) javítása érdekében, de azért is, mert szeretnék befejezni egy 5 km-es futást (külső motiváció!). Másrészt másképpen tudok dolgozni az állapotomon, és ez az érzés gyengíti a belső motivációmat.

Amikor megpróbálja elérni egy álomcélot, érdemes tudatosan kombinálni mindkét típusú motivációt. Az erős, belső meggyőződés felbecsülhetetlen lesz, de érdemes további ingereket használni, amelyeket kívülről biztosítunk magunknak, például:

  • nyilvános elkötelezettség valamire,
  • jutalom biztosítása,
  • a büntetés elkerülése (határidő a munkahelyen).

Így motiválja magát?

Minden, amit fentebb írtam, igaz és értékes, de az egyik szempontot rendkívül alulértékeltnek tartom. A szokás és a rutin ereje. A felelősség vállalása a meghozott döntésért. Az ügynökség hatalma. A következmények ereje. 

A szövegek és a motivációval kapcsolatos ismeretek népszerűsége azt a benyomást kelti bennem, hogy ezt a varázslatos motivációt valahol pontosan ugyanúgy keressük, mint a mitikus boldogságot. Motiváltak akarunk lenni, de a legjobb, ha hagyunk, hogy valaki adjon nekünk egy varázspálcát, amelynek hatására a szamár önmaga elmozdul a kanapéról, és elkezd célokat elérni. Eközben nincs olyan erő, amely kedvünkre késztetné, ha nem úgy döntünk, hogy magunk cselekszünk.

Mágikus erőm az a képesség, hogy felelősséget vállaljak a meghozott döntésekért. Természetesen a döntésnek az enyémnek kell lennie, belülről kell származnia, de következetességre, szokás kialakítására, rutinra van szükség ahhoz, hogy a dolgok véget érjenek. Ez történt a blogírásnál, a könyvírásnál, a tér feleslegének megtisztításánál, és a futásnál is. Döntés után nincs helyem tárgyalni magammal. Ha kérdés merül fel a fejemben: de miért kellene ma kocogni? Talán a holnap jobb lesz? Milyen az idő? - a válasz mindig ugyanaz. Meg fogom csinálni, mert úgy döntöttem. Erre senki sem kényszerít, korbács nincs a fejem felett. Őszinte vagyok magammal szemben. Amikor eljön az edzés ideje, csak felveszem a cipőmet, és futni megyek. 5 km-t tudok futni? Nem tudom, nagyon nehéz nekem, a testem fizikailag erős, de nem túl jó állapotú. Ráadásul tegnapelőtt megsérült a térdem, és küzdök a fertőzéssel. Tudni fogom azonban, hogy mindent megtettem.

Ez az eljárás nehéz, mert nincs senki hibáztatható. Itt nincs hely kifogások keresésére. Vagy tenni akarsz valamit, vagy nem. Egy idő után az ilyen cselekvés bejut a véráramba, szokássá válik, és ezért egy kis lépés a rutin felé. A rutinszerű tevékenységek során pedig nem kérdezi meg magadtól, hogy miért kellene tennem valamit, hanem csak meg kell tennie.

Ezek az én módszereim. Tudomásul veszem, hogy nem mindenki számára jelentenek egyetemes megoldást, annyira különbözünk egymástól. Ezért örömmel olvasok titkos módjairól, hogy motiváld magad.