Kevesebbet akar

Lassíts, ez életkidobás. És nem, a látszattal ellentétben ez nem a közúti biztonságról szóló szöveg :). Ez egy szöveg az élet biztonságáról. A tudatosságról, a harmóniáról és a szükséges egyensúlyról. Nemrég interjút adtam egy országos újságnak.

Az újságíró telefonon beszélt velem, körbe-körbe jártunk, beszélgettünk az ügyvédi hivatásról, a karrierlehetőségekről és hasonlókról. Sokat beszéltem a szakma iránti szenvedélyemről, az általam nyújtott elégedettségről, de mint mindig az ilyen típusú beszélgetésekben, felmerült a pénz kérdése. Hogy ha ilyen jól csinálom, mi következik? Nem jobb, ha egyre több ügyfelet szerezünk, többet keresünk, céget hozunk létre, fiókokat telepítünk más városokban, belépünk más piacokra stb.? Ne törje össze magát, húzza meg jobban, dolgozzon többet, keressen többet.  

A probléma az, hogy nem akarom.

Nem akarom, mert jól állok azzal, ami van. Nem akarom az életemet a munkának szentelni, bár imádom. Kevesebbre van szükségem. Nincs szükségem egyre nagyobb lakásra, hébe-hóba új autóra. Nincs szükségem olyan cikkekre, amelyek segítenek jobban érezni magam. Nem az én utam. Sajnálom az életemet egy ilyen rohanás miatt. Inkább lassítok. Amikor két évvel ezelőtt otthagytam egy nagyvállalatnál, tudtam, hogy a szakmai fejlődés klasszikus modellje nem működik nálam. A szakmai szabadságról szóló szövegben már írtam róla részletesebben, nem akarom megismételni magam. Ennek ellenére akkor nem volt közös nevezőm minden tevékenységem során, amelyet vállaltam. Ezt a nevezőt kerestem, mert elsöprő érzésem volt, hogy hiányzik valami. És ez a tavalyi év akkor volt a keresés ideje.

Most már tudom, hogy megtaláltam ezt a nevezőt, bár sokáig haboztam, mielőtt közvetlenül megírtam. Mert a misszióhoz hasonló szavak olyan szánalmasan hangzanak. Ennek ellenére tudom, hogy mi a közös minden tevékenységem során. Ez a vágy, hogy segítsen másoknak. Éppen. Még ha ez butának is hangzik, nehéz. Így van, és nem tudok és nem is akarok harcolni ellene. Az ügyvédi szakmát azért választottam, mert másoknak szeretnék segíteni. Ugyanakkor nem feltétlenül kell valakit kihoznom a börtönből :). Civilként másoknak is segíthetek, például egy cég vezetésében, kreativitásuk védelmében. Egy coworking iroda létrehozásával egy egyedülálló munkahelyet akartam létrehozni, ahol ügyfeleim otthon érezhetik magukat.

. Pontosan mi a helyzet a blogolással? 

Amikor elkezdtem a blogomat, senkinek sem mondtam el erről. Mert életstílus-bloggernek lenni nem hangzik jól. Mert ez a tizenévesek munkája, nem pedig a közbizalom szakmáját gyakorló komoly ügyvéd számára. Most már tudom, hogy nem tévedhettem volna jobban. De ami fontos, blogolással is szeretnék segíteni. Mivel sokféleképpen tud segíteni, nem feltétlenül kell azonnal megmentenie valakinek az életét. Van egy álmom arról, hogy a minimalista szekrény segítségével a nőknek mindig lesz mit viselniük. Hülye? Talán, talán nem is, de egy ilyen Ruhaforradalomról álmodom :). És úgy érzem, tudom, hogyan kell lebonyolítani őket, hogy kiváló eszközöket találtam és fejlesztettem ki. Szeretném megmutatni azt is, hogy az életben a társadalmi elvárásokkal és sztereotípiákkal ellentétben a saját útját követheti. Hogy nem kell ismert mintát követnie, hogy jól érezze magát. Nagy szavak? Talán, de nagyon szerettem volna megírni őket. Mert én így érzem magam. Eljönnél velem? Remélem :).

Ma is egy olyan nap van, amikor kéréssel fordulok hozzád. Támogatás kérése. Sokáig haboztam, de úgy döntöttem, hogy elhagyom a komfortzónámat, és részt veszek az Év Blogja 2014 versenyen. Valószínűleg közületek néhányan nem tudják, de valójában ez az egyetlen ilyen nagy és rangos blogverseny Lengyelországban. A blogokat tartalmi szempontból küldjük el. Az életmód az én kategóriám. A verseny 2 szakaszban zajlik, és az első szakasz még csak most kezdődik, amely abból áll, hogy az Olvasók SMS-szavazással szavaznak. Ez a szabály vetette fel a legnagyobb kétségeimet, tudod, hogy ez olyan népszavazás, mint a Tánc a csillagoknál;). Meg voltam győződve arról, hogy egy szöveges üzenet költsége csak 1,23 HUF, és a teljes bevételt a Senki Gyermekei Alapítvány számlájára utalják. A legtöbb szavazatot kapott blogok a második szakaszba kerülnek, ahol a végső helyekről a zsűri dönt.

Valószínűleg kitalálod, mi a kérésem, igaz? :) Közvetlenül írok, ha valaha is inspirálta, amit írtam, vagy amit tettem, ha nagyra értékeli vagy tetszik, amit csinálok, és azt szeretné, ha folytathatom, tegye jobban, tegye meg több emberért, adja vissza Kérem, szavazzon rám, egy szavazat. Szavazni mától február 10-ig lehet, egy telefonszámról csak egyszer lehet szavazni egy adott blogra. Előre is köszönöm szépen! Mindenkinek veszek kávét, akár virtuális;).

 PS és én is rákattintok, hogy a kedvenc blogjaimra szavazzak :).