Mert kettőbe telik Szilveszterig!

→ Rendezni szeretné a szekrényét? Letöltés ingyenes SZEKRÉNYTERVEZŐ!

Vajon a szilveszter valóban olyan fontos nap az évben, hogy érdemes rá pénzt költeni, érdemes mindenáron "valakit párosítani"?? Év vége előtt rengeteg hirdetés jelenik meg az interneten, például: Társat keresek szilveszterre. Érdemes ezt a napot egy idegennel tölteni, csak azért, hogy mások ne gondolják azt, hogy magányosak, vonzóak, szánalmasak vagyunk? És vajon valóban ilyenek vagyunk-e, ha egyedül megyünk?

Kicsit bölcs vagyok itt, mert ha igen, van párom (férjem). És nem lennék egyedül valami partin. Ufff

De volt, hogy sajnos ez a férj, vőlegény, barát, barát nem volt ott. Egyedül mentem? Szintén nem! Ha kényelmetlenül éreztem magam, egyáltalán nem mentem. Utólag látnom kell, hogy emiatt sok mulatságos lehetőséget kellett volna kihagynom. De még soha nem kerestem erőszakkal társat. Soha nem döntöttem úgy, hogy elmegyek valakivel, akit egyáltalán nem ismerek. Mindig rokon volt kéznél (ujjongás, ha olvas). Volt kivel beszélnem, kivel inni pezsgőt, kivel táncolni. Jól szórakoztunk. Nem éreztem zavarban egy idegen jelenlétét.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy miért egyedül a partiban való tartózkodás problémája érinti a nőket?. Miért nem mehetünk el egyedül anélkül, hogy átgondolnánk, mit gondolnak rólunk? A partnerünk megléte vagy hiánya vonzóvá tesz-e minket? A férfi nem kíváncsi, mit gondolnak kollégái. A srác egyedül sétál és jól érzi magát. Nem csak ezen gondolkodik senki.

Megkérdeztem a férjemet, hogy történt-e valaha olyan, hogy senkihez sem ment volna bulizni, szalagavatóra, felezési időre, ballagási bálra, valaki esküvőjére. Természetesen az volt, de nem is gondolta. Ha akarta, egyedül ment, ha nem, akkor egyáltalán nem ment. És nem bontotta az egész helyzetet fő tényezőkre.

Nagyon jó, hogy szilveszter van, szórakozás, pezsgő és tűzijáték van. Azt azonban nem érezzük kényszerülni, hogy valamilyen különleges módon költsük el, mellettünk egy férfival, csak hogy másnap megmutassuk ezt a tényt másoknak. Emlékszem, amikor az unokatestvéremmel együtt töltöttem a szilvesztert, és 12 óra után sétáltam az utcán, és figyeltem a tűzijátékok által megvilágított eget, arra gondoltunk, vajon jövőre egyedül maradunk-e, vagyis anélkül, hogy mellettünk lenne. És nem egyszer voltunk ott. És akkor! Emlékszem erre a közös ünnepre, mint életem egyik legjobb szilveszterére, és voltak pazarabb bálok is.

Idén találkozom a barátaimmal. Játékestet és karaokét szervezünk. Szép harapnivalókat, italokat, jó zenét készítünk, és hajnalig akarunk bulizni. Tudom, hogy szórakoztató lesz, minden dagadás nélkül, nincs nagy ráfordítás, nincs nagy hangolás és egyedül jöhetsz, senki sem gondol semmit.